Mostanában számos helyen hallottuk klasszikus “belpesti” és a “budai” értelmiségi diskurzusokban, hogy milyen filmeket, tartalmakat, sorozatokat néznek a gyerekek a szülők hozzájárulásával vagy anélkül. Ezeket a beszélgetéseket jórészt a Netflixen megjelent Squid Game című sorozat generálta, hiszen valamiért ezt a sorozatot nagyon sok fiatal meg akarja nézni. Ennek a kérdésnek sok társadalmi de egy kevés jogi vonatkozása is van. Ebben a cikkben ezt a témát szeretnénk körüljárni, ráadásul a Legisly-s tartalmaktól kicsit szokatlanul, hiszen itt nem csak jogi kérdésekkel foglalkozunk.
A cikk megírásának közvetlen kiváltója az volt, amikor valamelyik reggel, a Rádió1-en Balázsék is elkezdtek a Squid Game-ről beszélgetni és arról, hogy jó-e ha a gyerekek ilyen tartalmakat néznek. Ekkor “tollat ragadtunk” és elkezdtük körül járni ezt a témát. Néhány napja a BBC is foglalkozott a témával a Squid Game kapcsán, ahol megjegyezték, hogy a brit iskolákban a gyerekek elkezdték játszani azokat a játékokat, amikor a sorozatban láttak. Ugyanezt hozta le a Euronews is.
Nos előszöris szögezzül le, ha nem akarunk álszentek lenni, akkor tudjuk, hogy a 18-as karika leginkább csak azért tűnik fel sokak számára, mert a piros szín jobban zavarja a szemünket, mint a sokkal diszkrétebb sárgás árnyalatú párjai. Ebből kiindulva talán nem is olyan meglepő, ha nem vesszük észre, hogy a gyerekek is gyakran látnak olyan tartalmat, amire nem feltétlenül értek meg.
A Squid Game „problematika”
1. A jog mint alkalmatlan eszköz a korhatáros filmek és sorozatok “szabályozására”
Gyakran szoktuk mondani, hogy a jog szükségszerű lemaradásban van és mindig csak leköveti a társadalmi változásokat. Ez a jellemzője a jognak a technika fejlődése miatt különösen szembeötlő.
Amíg a családoknál már volt egy vonalas telefon és egy színes televízió (valamint már túl voltunk a hétfői adásszünet idején), megjelent az igény, hogy a gyerekek ne nézhessék a szexuális tartalmakat, az öldöklős jeleneteket, és a horrort. Talán ismerős a jelenet, amikor anyu eltakarja a gyerek szemét a csókolózós részeknél, vagy az a jelenet, amikor idegesen mozgolódik a család egy közeledő ágyjelenetnél. Nos, ebben az időben még talán a jogi szabályozás valódi megoldás lehetett, de ma már önmagában biztosan nem az.
Abban a korban, amikor a gyerek kezében iPad-et találunk 3 évesen és telefont visz harmadikos korában az iskolába, gyakorlatilag lehetetlen elzárni előlük a világot. Hiszen a kicsik sokszor jobban kezelik a telefont, mint apu, és fürgébben böngészik a youtube-on, mint anyu…
Ha még a szülők meg is tudják győzni a gyereket arról, hogy hogyan “szabad” használni az okos kütyüket, valamelyik osztálytárs a matek előtt biztos mutat nekik valamit, aminek otthon biztosan nem örülnének.
Természetesen egy ilyen világban a szülő felelőssége hatalmas és sokszor nehéz megítélni, hogy jó-e elzárni valamit a gyerek elől vagy pedig fejlődését tekintve negatív eredménnyel jár. A Squid Game azonban számos kérdést felvetett.
2. A kiskorúak védelme – a korhatár-besorolás
Annak ellenére, hogy a „Squid Game kérdés” megoldása nem lehetséges kizárólag jogi eszközökkel, természetesen vannak hatályos szabályok, amikre támaszkodni lehet. Azért a jognak és a hatóságoknak is természetesszerűen annak eszközeik a gyermekek védelmére, ilyen például a korhatár-besorolás. A mozifilmek besorolását a Nemzeti Filmiroda hatósági eljárás keretében végzi, azonban a televízió-műsorok korhatárral kapcsolatos besorolásáról maguk a médiaszolgáltatók gondoskodnak. A televízió-műsorok kapcsán a médiaszolgáltató kérheti a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítségét az előzetes besorolás kapcsán, illetve munkájuk során a Hatóság klasszifikációs ajánlását figyelembe véve járnak el. A korhatár-besorolás a kiskorúak védelme érdekében a következőképpen alakul: vannak korhatár nélküli, hatok, tizenkettes, tizenhatok és tizennyolcas karikás tartalmak, amelyeket a képernyőn láthatunk.
Azonban világos, hogy azért, mert egy karikában található számot lát valaki a tévé képernyőjén, még nem biztos, hogy számára az elrentettő hatással bír (főleg nem egy fiatal esetében). Továbbá sokszor eszünkbe sem jut, hogy a gyermek ott van a szobában olyankor, amikor egy korhatáros filmet nézünk.
A fent említettek mellett a szolgáltatóknak – legyen az televíziós vagy rádiós műsor – figyelniük kell arra, hogy a megfelelő korhatár-besorolás mellett nappal ne jelenítsenek meg kizárt (például: erőszakos vagy szexuális) tartalmakat. Ennek a cikknek természetesen nem a részletszabályok ismertetése a célja, így ennek elemzésébe nem is megyünk bele.
3. A Netflix, az HBO GO és a többi streaming szolgáltatókkal kapcsolatos kérdések
A Netflix, az HBO GO és a hozzájuk hasonló streaming szolgáltatók fejlett védelmi rendszerekkel vannak ellátva és a szülők jól be tudják állítani, hogy a gyermekek milyen tartalmakhoz férjenek hozzá. Az HBO GO-n találunk például gyerekzár funkciót is, amely alkalmas védelem lehet. Itt természetesen a szülőknél hatalmas felelősség jelenik meg, hiszen nem csak rosszindulatból, mulasztásból, hanem a technikai hozzá nem értés miatt is elmulaszthatják a megfelelő beállításokat. Természetesen a szolgáltatók “vezetik a szülők kezét”, de mindenképpen érdemes résen lenni, hiszen a gyerekek egyre több tartalmat néznek ezekről a felületekről és természetesen a Youtuberól is.
4. A Youtube-on lévő tartalmakkal kapcsolatos kérdések
Szinte már minden háztartásban van legalább 2-3 olyan eszköz, amihez a gyerek hozzáfér és elkezdheti nyomkodni a Youtube-ot. Mindig figyeljünk oda a megfelelő beállításokra és ne becsüljük alul a gyermek képességeit. Szinte biztosak lehetünk ugyanis abban, hogy a gyermekek sok szülőnél jobban eligazodnak a videómegosztó oldal útvesztőjében. A Youtube ki is fejlesztett erre egy külön megoldást, a Youtube Kids-et és természetesen ez a cég is mindent megtesz a gyermekek biztonsága érdekében. Viszont ez nem csökkenti a szülők felelősségét a megfelelő alkalmazások letöltése vagy beállítások alkalmazása tekintetében.
5. Az öncélú szexualitást ábrázoló, homoszexualitással és nemváltással kapcsolatos tartalmakkal kapcsolatos rendelkezések
Bár nem tartozik szorosan a Squid Game témához, fontos azonban kitérni bizonyos új szabályokra is. Az új szabályok értelmében azok a műsorszámok, „melyek a szexualitást öncélúan ábrázolják, a homoszexualitást vagy a születési nem megváltoztatást propagálják” – 18-as karikával ellátandók. „Ezeket a tartalmakat az életkorából adódóan a védett korosztály nem vagy csak korlátozottan lehet képes értelmezni, így az ilyen tartalomhoz való hozzáférése alkalmas lehet arra, hogy az önmagáról vagy a világról alkotott képét hátrányosan alakítsa.”
6. Konklúzió a Squid Game „problematikában”
Ennek a cikknek az volt a célja, hogy elgondolkodtassa a szülőket és amennyiben maguk is előfizetői streaming szolgáltatásoknak, úgy állítsák be a megfelelő védelmi lehetőségeket. A Squid Game egy tünetet nagyított fel, amire sokan sokféleképpen reagáltak. Persze minden gyermek és kor egyedi. A világ hatásaitól a nem lehet és nem is szabad megvédeni a gyermeket, viszont legyünk mindig tudatosak és szánjunk otthon ilyen kérdésekre is néhány percet.
